Jámbor ember vagyok, talán azért, mert apai ágon a dédapám Lenin-fiú volt, ezért már kora ifjúságomban magamba szívtam a jó erkölcs, igazság törvényeinek tiszteletét. Ezért csak a legritkább esetben szánom rá magamat arra, hogy április negyedikén vagy május elsején politizáljak és politikusaink mintájára sokat lopjak. E napok nagy tiszteletben állnak előttem. Ne csodálják maradi erkölcsi felfogásomat; de tapasztalataim a napnál világosabban igazolták, hogy bizonyos elvek és hagyományok tisztelete nélkül nehéz és göröngyös minden útja az életünknek, míg ha képesek vagyunk eszményeinkért és elveinkért lemondásra, úgy a göröngyös út is simán járható.

Mindezt azért tudom ilyen okosan, művészi egyszerűséggel, de mégis megkapóan leírni, mert magam is forradalmárnak készültem gyermekkoromban.

Hogy mégsem így lett, azt hőn szeretett atyám rábeszélőképessége okozta. Ő mesterember volt, ki autókat javított, és azt kérte tőlem, hogy legyek jogász, orvos, mérnök, mesterember mint az apja, nagyapja és valamennyi őse, beleértve a dédapját is – némi Lenin-fiúki kitérővel. Lefestette előttem a céhélet szépségeit, a mester kiváltságos helyzetét a polgárok között, és megemlítette Horthy Miklóst, aki annak idején dédapám isonzói bátorságára hivatkozva ellenezte, hogy az öreget a szegedi Csillag börtönben agyon verjék. Atyám szelíd rábeszélése azonban hatástalan maradt volna, ha utolsó okfejtései során nem ver műanyag huszárkarddal addig, amíg meghajolva érveinek súlya előtt, beláttam beláttam az igazát. Így mérnök lettem.

De a vágy, hogy hirdetője legyek az igazságnak és a toleranciának, ma is úgy él bennem, mint ifjú gyermekkoromban, amikor az életről még mit sem tudtam, kispajtásaimmal játszadoztam, és hőn szeretett atyámat eltámogattam a mentőállomásra, ha győzött felette a kocsmai söpredék túlereje...

Olvasottságomat anyai ágon szereztem. Az Elátkozott Part című megható történet volt az első könyv, amelyhez hozzájutottam, és az évek során többször is elolvastam. Később a kezembe került a P. Howard Előretolt Helyőrség című munkája és a jövendő utcai kóterben tízszer is átfutottam „ Csülök, a Hattyúlovag” históriáját. Ez a mélyenszántó történet végképpen átformálta a gondolkozásomat, midőn megértettem a mű örök, emberi tanulságát: hiába titkolod múltadat; a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.

Mily bölcs és mélyenszántó gondolat.

Realisztikus hajlandóságomnak tudom be, hogy mindig szívesen elmélkedem a Mátyás vagy Egér kocsma magányában barátaimmal, és csak aki már készíttetett e intézményekben kannás borból VBK-t tudja, hogy e művelet mennyire alkalmas az elmélyülésre.

Így lettem örök ellenzéki, aki a megértés, a béke és a szeretet elvét hirdeti. Van néhány parancsolatom, amelyeket minden körülmények között megtartok.

1. Kerüld a nyers utcai politizálást.

2. Kerüld a politikust – már ifjú korában is HÖK

3. Igyekezz szelíd kócsinggal hatni elvbarátaidra.

4. Ne hivatkozz mentő kapcsolatokra, mert mit érsz vele, ha üzlettársaidat is bezárják?

5. Ne tégy hamis esküt, mert az ügyvédeid úgy is kimosnak mindenből.

6. Kerüld a korrupt embert, mert egy Nokiás dobozt fogsz kapni tőle.

7. Ne légy konstruktív, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid és végül választást nyerhess.

8. Vasárnap ne politizálj, ne korrumpálj, ne kommunikálj értelmesen, mert a hat nap mindenre elegendő...

Ennyit magamról, jellememről, múltamról, törvényeimről és érdekes egyéniségemről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.