Mostan elmondom, hogy mitől írom ezt a naplót. Mer nem eccerű. Én ritkán írtam akkor még. Elvégeztem a veresegyetemet, mer szülejim már egész fiatalon bezárattak oda. Mit tehet ez ellen egy védettelen gyerök, mint én? Negyedik szemeszteriben kétszer is halasztást kaptam, egy évet mindig. De írni mégsem szerettem.

Azonban egy érdekes tényeset mégis erre az elhatározásra juttatott.

Éspedig.

Mijelőtt forradalmat csináltunk a vájasztófülkékben, beszélgetést folytattam Ővele, Hektorral. Aszt mondta, hogy Sas a preszident, nem szerette sohasem és majd mérges lesz, ha utólag rájön, hogy nem vele számolunk a következő években. Hanem velem. Azt is mondta, hogy majd legyek eccerű, gönnyed és kövezet közvetlen az Gőztársasági Elnöki hivatalhoz, ne sejtsék, hogy nem bizzung bennüg, mert úgy is kitrúgjuk őket. És áttatta nekem az első osztályú kitöltött elnöki jelentkezési lapot, a beszálláshoz. Ő majt a párt szeméjzettel jön ingongnitóban. Nekem fájt a fejem, mert a sorskegyelméből szűk volt elnöknek a kabátja mág szűkebb volt nekem, különösen a szűk motorosdzseki miatt, vagy mi.
 
De nagyon. Úgy, hogy a szorítás sem zavart akkor már szűk nyakingkendő miatt, ami mostanában nem divat. Miután kiszálltam a pártból, csak mentem egyenesen és leadtam a listás hejem valakibe. Valakinek. Ott állt mellettem egy nagyon hosszúfejű, vízszemű szigorú úr a Laci, aki Sas és akkor-mikor meglátta a leadott helyet, mert névre volt a finom kiáltva. Kiállativá. Akkormeg elémállt és fekete hosszú kalapját, olyant mint egy gömbölyű koporsó, mélyen leemelte és mintha köszöntött volna: jelöleti-jelöleti magát gépviselő úr.

De ő nem ezért jött.

- Bocsánat - mondja ő. – Snitt Úr?

- Személyesen - mondom én.

Ettől meghajolt.

- Én Sas Úr vagyok - mondta szigorúan, és én megnyugtattam.

- Jó, jó, az még a kisebb baj. De ha elém áll, akkor az új gépviselők nem tudnak feljönni a keskeny parlamenti lépcsőn.

Mer így volt.

Erre elállt előlem, és én folytattam az utat tovább, ő meg ment mellettem. Jobb oldalról egy nagybajuszú, igen öreg kolléga állt mereven.

Ahhoz odalép, és mutatja nekem:

- Parázsi tábornok, a zelnök jövendő hagyütt, hadügymiszerintje. Minisztere.

Tehát nem tűzoltó. Mondom:

- Agyisten, Parázsi. Hogy van? - mondom egyszerűen, könnyedén és közvetetten, ahogy az uralgodó ogtatott. De ez nagyot nézett nekem.

- Köszönöm, Snitt Úr. Igen kitűnően.

És sok feketeruhás, fényeskalapú komoly ember jött. Biztos a KDNP-s Zsóti.

- Na - mondom én -, ne csináljunk itt csoportosulást, mert jön a főrendőr, a ravasz.

Ebben úgy látszik igazat adtak, mert a sok feketeruhás meg tűzoltókülsejű egyén elindultak. Elöl ment a Sas. Hosszú lábakkal, mint a gólya, és még mindig egész darabos volt. Utána én, és olyan volt a sok feketeruhás komoly egyén, mint egy gyászoló rokonság a temetésen.

Röhögtem az egész viccen, mert mi lehet nekem, velem, bajom? Min. elnök majd mentőtanú lesz, és megesküszik, ha kell, mindenre.

Parázsi tábornok, őfelsége hagyügyminiszerre, mondja:

- Tary Úr nem jöhetett felséged elé, gyengélkedik, már ma véletlenül mekkapta a felmondást.

- Ugyan. Nincs semmi baja annak. Aszt gyerekkorom óta ismerem, öcse bátyja és erős mint a makk és ismer engem, mint a tenyerét. Téves levelet kaphatott.

Hallgattak. Eszek úgy hallgatnak itt feketébe, hogy most még inkább egy temetést juttatnak észbe.

- Készült felséged elé, de gyenge még.

- Ugyan. Csak nem jön el a Saándor palotából ide, hogy nekem, elém legyen.

- No de - mondja ő – gőztársasági elnökséged jelöltje nem tudja, hogy a terv megváltozott, és ő elgyött ide velünk mégiscsak?

Derült csapás volt ez nekem az égből, mint a menykő!

- Mit mesél, tud az olimpia nemszereplésemről is? – gondolom én.

- Tary Úr meghallgatást vár!

Most kéne futni, de körülfog a sok gyászoló kollegalitás, és elől megy a kopasz tűzoltó, mint az elhunyt lekközelebbi hozzámtartozója.

Ez a Tary Úr felismer. Esz biztos. Te jó Isten. Ott volt az olimpiján, vagy nem? És akkor kiüt a botrány, és amíg Hektor kiment, addig talán máris leszavaznak, nem rám.

Szaladnék messze, de húsz rendőr áll ott feszesen, és mind rámnéz. Ilyent csak rossz álomban vagy rossz ébrenlétben láttam eddig. A nagy motorsba mind beülünk.

- Hová megyünk? - kérdezem én, a Snitt.

- A Nagyterembe. Megváltozott az eredeti program. Azonnal indulunk jelölt-elnökségeddel a szavazásra, hogy elfoglalja később a hátsó sörökben trónját. A Kósa beszél össze-vissza, a Szittygyártó mekhülyült, az IMF talán el sem jön.

No most jól néztek ki, nagy hüjeségbe keveredtetek. Eddiggis nagy bajban vagytok. De most (folytatása következik).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.